A vöröscsuhás ragadozó

     Elég messzire kellett utaznom ahhoz, hogy közelebbi ismeretséget köthessek két rókával. Igaz, már itthoni erdei túráimon is találkoztam a vöröscsuhás ragadozóval, ám a ravaszdik mindahányszor kereket oldottak, mire alaposan szemügyre vehettem volna õket. Ám most, a Dél Keresztje alatt másképp állt a helyzet. Egy icipicit úgy érezhettem magam, mint a Kis Herceg a hetedik bolygón.

     Egy farm félreesõ vendégházában táboroztunk Dr. Hangay Györggyel, Ausztráliában élõ vendéglátómmal. Minden este pattogott a gyorsan égõ eukaliptusz-tábortûz és természetesen mindannyiszor készült rajta valami finomság - jobbára húsétel. Már az elsõ este megjelent egy róka, és egészen közel, alig pár méterre somfordált körülöttünk. Igazi vad volt: minél közelebb jött, izmai annál jobban megfeszültek. Amikor csontot hajítottunk felé, kezdetben elinalt ugyan, ám rögvest visszatért és elvitte a csemegét.
     Hamarosan megjelent egy másik róka is, talán a párja. Másnap, amikor az evés - és persze a rókaetetés - után nyugovóra tértünk, már hálózsákomat szimatolta az egyik ravaszdi. A két állat az utolsó napra már személyes jóbarátunk lett. Talán valahogy így kezdõdött egykor a kutya háziasítása is. "Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer és mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél"- mondta a róka a Kis Hercegnek. E mondás járt az eszünkben, amikor rókavédõ feliratokkal ragasztgattuk körbe a házat.
     A rókát sajnos kevesen szeretik. Néha-néha ugyan pozitív szereplõje is lehet a meséknek - gondoljunk csak Fekete István halhatatlan mesefigurájára, Vukra - ám a legtöbb elbeszélésben mégiscsak megátalkodott tyúktolvaj, a kisebbek ravasz gyilkosa. Pedig a róka egyszerûen csak nagyszerû ragadozó, amely valószínûleg semmivel sem ravaszabb, agyafúrtabb, mint bármelyik másik, hasonló méretû kutyaféle. Sõt - ha egyáltalán szabad ilyen antropomorf kifejezést használni -, a farkas bizony sokkal "okosabb" nála. A házi kutyával nincs közelebbi rokonságban - másik nemzetségbe is tartozik -, bár még a hatvanas években is jelent meg olyan könyv, amely mint a kutya egyik lehetséges õsét említette. Fogságban tartva megszelídül, ragaszkodik is gazdájához, ám igazi barát, öleb nem lesz belõle.
     A vörösróka (Vulpes vulpes) egész Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerika nagy részén elõfordul. Néhány régebbi szakkönyvben az Észak-Amerikában élõ alfajt még külön fajként, Vulpes fulva néven említik. Szinte minden élõhelyen otthon érzi magát. Magtaláljuk a magasabb hegységek erdeiben - max. 3000 m tengerszint feletti magasságig -, a prérin és a sztyeppén, tengerpartokon, félsivatagokban. Megtelepedett a nagyvárosok parkjaiban is, ám mivel jobbára éjszakai ragadozó, csak ritkán kerül szem elé. Sok helyre betelepítették, így például Ausztráliába is. Sajnos itt hamar az õshonos, intelligens ragadozóhoz nem szokott helyi erszényesfauna kegyetlen vámszedõje lett. Az üregi nyulat viszont - melynek irtása a feladata lett volna - jobbára békén hagyja: ha ravasz, ha nem, annyi esze mindenképp van, hogy ne fusson a gyors lábú tapsifüles után, ha könnyebb zsákmány is akad.
     Táplálékát tekintve a vörösbundás egyáltalán nem válogatós. Fõ eledele az egér és a pocok, melyeket magasra szökellve fogdos össze a mezõn és erdei tisztásokon. Emellett persze szívesen fogyaszt madarakat, például fácánt is, sõt olykor még õzgida és nyúl is szerepel a zsákmánylistán. Kifosztja a parton, nádasban fészkelõ ludak, récék fészkeit, ha alkalma adódik, békát is fog, sõt, a haldögtõl sem undorodik. Az autóutak áldozatait is elfogyasztja, de ha nincs más, beéri különféle gerinctelenekkel, például földigilisztával is. A városi parkokban élõ róka pedig szívesen kukázik, élelmiszermaradványokat keres az edényekben.
     A róka magányos vadász. Csak a párzási idõszakban, rövid ideig él párban. A nappalt az úgynevezett rókavárban, föld alatti járatrendszerben tölti, melynek több kijárata menekülési lehetõséget is biztosít. "Várát" az erõsebb jogán olykor a borztól zsákmányolja. Azt, hogy melyik állat lakik az üregben, viszonylag könnyû eldönteni., a rókavár környéke ugyanis felettébb büdös. Elõfordul azonban olyan eset is, amikor a borz és a róka közös várat használ. A szukák várukban 50-55 napig tartó vemhesség után 3-5, néha több kölyköt hoznak világra. A kicsik születésükkor még csak akkorák, mint egy vakondok. Gyorsan nõnek, szemük l2-l4 naposan nyílik ki. Járatukat hosszabb idõre elõször csak mintegy kéthónaposan hagyják el.
     Ha a rókáról esik szó, nem mehetünk el a veszettség kérdése mellett. Ez a gyógyíthatatlan kór emberre és állatra egyaránt halálos veszélyt jelent. Legnagyobb terjesztõje kétségkívül a róka. A veszett róka szelíd, ténfereg a városokban és községekben is, majd elõbb-utóbb széttépik a kutyák - s eközben szintén fertõzõdhetnek. Nem csoda hát, ha minden lehetséges eszközzel igyekeznek visszaszorítani a veszettség terjedését. Ennek egyik módja a rókák tervszerû irtása volt, ám ez nem járt sikerrel. Hiába füstölték ki odújából, lõtték és mérgezték, a vörösbundás ragadozó állományát nem lehetett jelentõsen apasztani. Újabban húsdarabokba rejtett vakcinákat szórnak szét élõhelyükön, így immunizálva a vadon élõ állatokat.
     A Dunántúlon az utóbbi idõben már nem is találtak veszett rókát; úgy tûnik, a megelõzõ akció sikerrel járt. Ám mint minden éremnek, ennek is két oldala van. A súlyos kórtól megszabadulva a rókák hihetetlen szaporodásuk indultak: életemben nem láttam annyi rókát, mint tavaly nyáron egy Zala-megyei éjszakai autózás alkalmával. Az elszaporodott ragadozók miatt a természetvédõk és a vadászok egyaránt a fejüket fogják. Hiszen egyetlen róka sem tesz különbséget a "védett és nem védett" zsákmány között...

A róka meg a sajt

Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy róka. Ez a róka egyszer egy szép holdvilágos éjjelen beszökött egy gazdasági udvarra valami élelmet keresni magának. Összevissza járta a tyúkketreceket, disznóólakat, mindenféle melléképületeket, de ennivalót magának nem talált.
Ki akart volna már menni az udvarról, de meglátta az udvar közepén a kutat. Odament a kúthoz, felállott két lábra a kút mellé, s belenézett a kút vizébe. S akkor a tükrében meglátta a holdvilágot. Azt gondolta a róka, hogy az egy nagy sajt.
Gondolkozott, hogyan mehetne ő oda be, hogy azt a sajtot megegye. Hamar ki is találta. Felmászott a kút tetejére, s ott a két vödör közül az egyikbe belelépett. A vödör nehezebb lett, mint a másik, s leszaladt a vízre.
Mikor leérkezett a róka, észrevette magát, hogy az nem sajt, hanem csak a holdvilág. Akkor már bánta, hogy miért ment be, de onnan kijönni már nem lehetett.
Gondolkozott, búsult, hogy mi lesz belőle! Hát egyszer egy farkas is bevergődött az udvarra, hogy az is keressen valami ennivalót. Az is összejárta a tyúkólakat, disznóólakat, jobbra-balra, erre-arra, de nem talált semmi ennivalót. Mikor már ki akart volna menni, ő is meglátta a kutat, s odament. Felállott két lábra a kút gárgyája mellé, s belenézett a kútba. Látja, hogy a vödörben ott van egy róka s mellette egy nagy sajt. Azt mondja:
- Ejnye, te róka koma, de jól van neked dolgod ott! Nem adnál nekem is abból a sajtból egy kicsit? - Dehogynem, farkas koma, adok biza - válaszolt gyorsan a róka.
- Na de hogy lehet oda bemenni?
Azt mondja a róka:
- Másszál csak a fedelire e kútnak, és ülj bele abba az üres vödörbe, s az téged szépen behoz ide. - Mert a róka tudta, hogy a farkas nehezebb, mint ő, s mikor az bemegy, ő kijön.
Be is ült a farkas a vödörbe, és indult lefele, a róka meg kifele. Egymás mellett jöttek el, hát jó étvágyat kívánt a farkasnak a róka, s mikor kiérkezett, kiszökött a vödörből, s elfutott.
A farkas látta, hogy be van csapódva, mert nem sajt, csak a holdvilág, de nem volt mit tenni. Ott kellet üljön reggelig, amíg megvirradt, s a gazda ment, hogy húzzon a marháknak vizet. Hát látja, hogy a vödörben egy farkas. Összekiabálta a szomszédokat, s azok jó kézbeliekkel odakerekedtek, kihúzták a vödröt, a farkast agyonverték, s a bőrét eladták jó pénzért.
Így volt, vége volt, mese volt. 

Grimm: A róka meg a macska

Egyszer egy macska az erdőben kószált, és találkozott a rókával. "Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben" - gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte: - Jó napot, tisztelt róka úrfi! Hogy szolgál a kedves egészsége? Hogy s mint érzi magát ebben a mai drága világban? A róka nagy kevélyen tetőtől-talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e egy-két szóra. Végül azt mondta: - Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz? - Csak egyetlenegyhez - felelte szerényen a macska. - Ugyan mihez? - kérdezte a róka. - Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat. - Ez is valami? - hencegett a róka. - Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat. Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik. - Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki gyorsan azt a zsákot! - kiabálja lefelé a rókának. Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók. - Ejnye, ejnye, róka úrfi - szólt a macska odafönt -, benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat!

21 fajta róka ér szerte a világon. Megtalálhatjuk õket a fagyos tundrától kezdve, egészen a nagyvárosok betondzsungeléig. A rókák, habár a kutyafélék családjába tartoznak, mégis sajátos módon ötvözik a kutyák és macskák jellemzõit. A szemük, karmáik, könnyû testsúlyuk, vadászati szokásaik, fáramászási képességük a macskákra jellemzõ, de testfelépítésük, génjeik mégis a kutyafélékhez köti õket.

Vörös róka

A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legelterjedtebb ragadozó az elõfordulási helyein. A szélsõséges éghajlatokat kivéve a világ szinte minden pontján megtalálhatók

Testhossza eléri a 120 cm-t, ebbõl farka a harmadát teszi ki. Súlya 10 kg is lehet. Szõre a vörös valamely árnyalata (barnától élénkvörösig). Hasa, farka vége fehér, fülei, lábai feketék.

Fogazata alapján ragadozó, de ennek ellenére mindenevõ életet él. Tápláléka nagy részét a különféle pocokfajok teszik ki, de békákat, gilisztákat, madarakat, dögöket is fogyaszt. Megeszi a zöldségféléket, bogyókat is. Különösen szereti az édes dolgokat.

A párzási idõszak decemberre-januárra tehetõ. A hím, nõstény által megjelölt helyre akadva a szagnyomot követve keresi meg szíve hölgyét. A viszonylag rövid párzás után a rókák játszani kezdenek egymással. A nõstény föld alatti kotorékán 56-60 nap elteltével 3-8 kölyköt fial. A hím három hónapig a családjával marad, segít felnevelni a kölyköket. Három hónap elteltével elhagyja családját és magányos életmódot folytat. A következõ párzási idõszakban igyekszik ugyanazt a nõstényt felkeresni.

A vörös rókák kb. 14 évig élhetnek, de a vadonban többségük nem éri meg a 8 éves kort.





Érdekes tények

-A párzási idõszakban lövik le a legtöbb rókát, mert prémjük ekkor a legszebb.

-Az egészséges róka, megfelelõ körülmények között meg sem kísérli hogy ember által lakott területre menjen zsákmányszerzés céljából. De ha természetes környezetét megváltoztatják, esetleg kölyköket nevel akkor ennek a lehetõsége is fenn áll. Ez természetesem nem vonatkozik az úgynevezett "városi rókákra".

-A háziállatok (akár kutya vagy macska) néha elfogadják a városi rókát fajtatársuknak. Ez az elfogadás odáig terjedhet, hogy a háziállat megosztja eledelét a rókával, sõt akár játszik is vele.

-A veszett rókát kivéve minden vadon élõ róka fél az embertõl.

-Érdekes módon a rókáknál is elõfordul az utódnemzés célján kívüli párzás (mint az embereknél, vagy egyes majmoknál).

-Rókákból soha nem válik (egyszerûen nem válhat) jó háziállat.

-Rókák nem keresztezhetõk más kutyafélével





Ember és Róka

Az ember fennállása óta a rókát okos, ravasz lénynek tekinti, de ugyanakkor veszélyes vadállatnak, amely saját háziállatait pusztítja. Napjainkig rengeteg rókát pusztítanak el. Észak-Amerikában az ezüst rókát hatalmas farmokon prémjéért tenyésztik.

Mindezek ellenére rengeteg kultúrában a róka pozitív szerepet is kap. Népmesékben, állattörténetekben, filmekben, rajzfilmekben, könyvekben, képregényekben tûnnek fel egyre az újabb és újabb róka hõsök, így "a róka" az emberi kultúra szerves részévé vált.
Ha már a részünk, próbáljuk meg védeni, tisztelni, gyönyörködni lényében, amennyi ideig ez csak lehetséges!
Egy róka él a házam közelében! Mit tegyek?

Elsõ lépés: Csodálkozz és örülj neki!
Komolyra fordítva a szót, rókák csak akkor költöznek az ember közelébe, ha biztonságban érzik magukat és táplálékban gazdag helyet találtak. Pl.: egy nõstény boldogan beköltözik egy farakás alá is, ha a közelben elég táplálékot talál, hogy kölykeit felnevelje. A rókák mindig felfedezik a lakhelyük körüli környéket, ezért (és kíváncsiságuk miatt) kerülhetnek közel az emberhez.

Szóval az illetõ róka lakhelye minden bizonnyal egy (évek óta) elhagyatott farakás, vagy egyéb hasonló képzõdmény, ami nincs körülvéve kerítéssel, árkokkal, vagy bármi más természetellenes képzõdménnyel. Ha valamilyen természetes vízforrás vagy erdõfolt található a közelben, az növeli a hely értékét a róka számára. A területnek teljesen "eb-mentesnek" kell lennie és minden zajforrástól távol kell esnie, hogy a róka alkalmasnak találja.

Ha azt akarod, hogy a róka maradjon, akkor semmi esetre sem közelítheted meg lakhelyét, nem ijesztheted meg, nem tarthatsz szabadon kutyát...

Ha azt akarod, hogy a róka NE maradjon, akkor a fenti szabályok finom megszegésével (és nem a róka elpusztításával) költözésre bírhatod õkelmét...

Találkoztam egy rókával!

1. Örülj neki ;)
2. Ha a róka az "elõírt normáknak" megfelelõen viselkedett (biztos távolban maradt, félt, elfutott), akkor minden rendben.
3. Ha viszont túl barátságos volt, közelített, követett, hagyta magát megsimogatni, játszani akart, akkor a róka veszett! Lehetõleg kerüljünk el vele minden kontaktust, és értesítsünk állatorvost vagy hatósági szervet. (Lásd még lejjebb.) Ha hozzáértünk, megkarmolt, harapott, vagy bármilyen sebet ejtett, haladéktalanul forduljunk orvoshoz!

A róka megeszi a háziállataimat?

Ha a háziállatod, egy egér, patkány, hörcsög, aranyhal, aki éjfél körül a lakhelyétõl biztos távolságra kóborol, akkor minden lehetséges...

Esetleg, ha egy nagyon fiatal, védekezésre képtelen kölyökkutya, vagy kismacska éjjel a semmi közepén találkozik egy vakmerõ és nagyon éhes rókával, akkor talán..

De bármely állat, amelyik tud futni, védekezni, segítségért kiáltani, vagy emberszagú, nincs kitéve a veszélynek....

A róka rabolja a baromfiaimat, mit tegyek?

Az esetek 99,9%-ban a rókák nem közelítik meg az ember lakta területeket, kivéve, ha az éhségtõl az már vakmerõ, vagy esetleg otthon párja és kölykei várják a falatot...

A legfontosabb, hogy kerüljük a durva eszközök használatát. A róka megmérgezésével, csapdába csalásával, lelövésével nem oldódik meg a probléma, hiszen, más róka ezek után ugyanúgy meglátogathatja baromfi udvarunkat...

Megoldást jelentõ módszer lehet a kerítés és a baromfiól hibáinak kijavítása, de a legbiztosabb módszer, ha veszünk egy kutyát (és legalább annyi láncot adunk neki, hogy a kerítést és a baromfiólat körbe tudja járni a kérdéses helyeken)... A kutya szaga ugyanis a legvakmerõbb rókát is elriasztja...

A róka veszettség elleni oltása?

Ez nem a "civilek" feladata. A különbözõ vadásztársaságok látják el ezt a célt.
Módszer: veszettség elleni szérummal kezelt "beetetõ" csalétek szétszórása a rókák által lakott helyeken.
Figyelem! Az így kihelyezett csalétekhez semmiképpen se érjünk, hiszen az véráramba (sebbe) kerülve veszettséget okoz!!! Ha így jártunk azonnal forduljunk orvoshoz!!!

Veszett róka!!!

Na igen. Ez az a pont, ahol az összes rókák viselkedésére összeírt szöveg semmissé válik. A veszett róka általában barátságos, nem fél az embertõl, sõt, kutya módjára követi, vele és háziállataival játszani akar. De mindez persze csak azért van, hogy a kellõ pillanatban okozott sebbel a róka átadja betegségét!

Ha ilyen rókát látunk, haladéktalanul jelentsük a körzet állatorvosának, az õ feladata, hogy intézkedjen. Sajnos a kérdéses állatot le fogják lõni (mert le kell), hiszen a veszettségre jelen pillanatban nincs gyógymód...

Rókát akarok tartani, mint háziállatot, ez lehetséges?

Jajj! A nagy gond a kifejezéssel van, mint "házi"állat. Rókából soha nem lesz (jó) háziállat.

Általában, ha valaki rókát akar tartani annak két oka lehet:
1. Hallottunk/olvastunk/láttunk az állatról valamit, ami rokonszenvessé tette, és szeretnénk tartani egyet.
2. Egy "egzotikus" állattal el lehet dicsekedni bárhol.

Kezdjük visszafele:
2: Ez olyan szintû lealacsonyodás, mintha csak a bundáját vennénk meg... Az állat nekünk csak annyi, mint egy király kocsi, vagy egy király házimozi rendszer, amivel lehet villogni a haverok elõtt...
1: A rókák nem egészen olyanok, mint ahogy a médiákban megismerhetjük õket (kivéve talán a természetfilmeket). Egy rókás képregény/regény/film nem fedi a valóságot! Ha ezek alapján akarunk rókát tartani akkor készüljünk fel a csalódásra...

Problémák/tények:
1: A rókák tartása sok országban/városban tiltott! Ha rókát akarunk tartani, ahhoz hivatalos róka nevelõvé kell válnunk. Ez azt jelenti, hogy kellõ felszereltséggel, szakismerettel kell elismerten rendelkeznünk ahhoz, hogy egyáltalán engedélyt kaphassunk. (Az egész folyamat legjobban egy "állatkert üzemeltetési jogáért való küzdelem" szerû procedúra....)
2: Ehhez tartozik, a rókák rendszeres állatorvosi ellenõrzése (felügyelete). Mivel az állat nem a szabadban él, ezért rengeteg vizsgálatra van szükség meghatározott idõközönként. (Újabb párhuzam az állatkertekkel...)
3: A rókák szaga. Amely nem túl kellemes, és nagyon hasonlatos a borz bûzéhez...
4: A rókák destruktív hajlamai. Mondjuk úgy, hogy imádnak ásni, környezetüket átrendezni. Ezért az esetleg (remélem ilyen nincs) lakásban tartott róka fél nap alatt forgácsot gyárt bútorainkból...
5: A róka beszerzése. Több lehetõségünk van. Vehetünk állatkerttõl, ez csak a pénzen múlik. Be is foghatunk, de ezzel szintén törvényt sérthetünk, ráadásul a befogott rókák rendszerint betegek, vagy veszettek...

Ha ezek ellenére mégis rókát akarunk tartani, akkor azt mindenképpen legálisan tegyük.

Rókamentés?

1: Beteg róka: értesítsük a körzeti állatorvost. A róka (ha meggyógyul) vagy állatkertbe, vagy (szerencsésebb esetben) vadállat-rehabilitációs központba kerül, ahol a felkészítés után szabadon engedik.
2: Veszett róka: értesítsük a körzeti állatorvost. A rókát le fogják lõni, mert nincs más megoldás.
3: Fogságban (engedély nélkül) tartott róka: értesítsük a körzeti állatorvost (vagy a hatóságokat). A róka állatorvosi vizsgálat után vagy állatkertbe, vagy rehabilitációs központba fog kerülni.
4: Rókaszõrme-farm: az itt élõ állatok általában engedéllyel tartottak, mivel legtöbbjük fogságban született, ezért megmentésükre, rehabilitációjukra nincs mód.
5: Engedély nélküli szõrmefarm: értesítsük a hatóságokat. A szabadban született rókákat rehabilitálják. A többi engedéllyel tartott szõrmefarmhoz, esetleg állatkertbe kerül.